Cervicothoracikus csontritkulás elleni gyógyszer. A csontritkulás előfordulása


Nyomtatás A terápiában számos készítmény áll rendelkezésre a bizonyítékokon alapuló orvoslás eredményeinek megfelelően — az egyéni kockázati jellemzőktől függő gyógyszerválasztásról és az újabb kutatásokról ad aktuális helyzetképet ez a cikk. A csontritkulás oszteoporózis a vázrendszer generalizált betegsége, ismérve a csonttömeg fogyása és a csontszövet mikroszerkezeti károsodása, ami fokozott törékenységhez vezet.

A Németországban 7,8 millió 50 év feletti beteget BoneEVA vizsgálat érintő probléma népbetegségnek számít, gyakorisága mindkét nemben növekszik. A csontritkulás prevalenciája a szomszédos német ajkú országokban is emelkedik a korösszetétel változásával, szaporodnak az oszteoporózishoz köthető törések, a kor előrehaladásával a törések gyakorisága is emelkedik.

A testmozgás terápiájának általános elvei minden osteochondrozis esetén

Másodlagos prevenció a kielégítő kalcium- és D-vitamin-ellátás napi — mg kalcium, napi — NE D-vitamin. A gyógyszeres terápia szükségessége a törési kockázatból, illetve a már elszenvedett csontritkulásos törésekből következik. A WHO-kritériumok alapján oszteoporózisról akkor beszélünk, ha a T-pontszám nem haladja meg a —2,5-et, és a csontok ásványianyag-tartalma a törés független kockázati tényezője, de egyedül ezekből a kritériumokból az egyéni törési kockázat és a kezelés javallata nem vezethető le.

cervicothoracikus csontritkulás elleni gyógyszer

Ennek meghatározásában nincs egyetértés az oszteológia képviselői között. Míg Franciaországban, Nagy-Britanniában és Svájcban életkortól függő abszolút töréskockázatot, azaz korral változó intervenciós cervicothoracikus csontritkulás elleni gyógyszer vesznek figyelembe a törésküszöb meghatározásában, 4,17 addig az USA-ban és Németországban fix, kortól független intervenciós küszöböt állítottak fel lásd a német oszteológiai szervezetek es irányelveit. Ma nemcsak a beteg kórtörténetére és kockázati tényezőire alapozott gyógyszeres terápia indikációjának meghatározása lehet egyénre szabott, hanem a különböző hatóanyagcsoportok fejlesztésének köszönhetően a gyógyszerek kiválasztása is.

Hormonterápia A hormonkezelés a posztmenopauza korai időszakában első tíz évében csontritkulásban szenvedő betegeknél jön szóba, átfogó felvilágosítást követően, leginkább akkor, ha a beteg változókori tünetekre panaszkodik.

mindenféle ízületi betegség kézfájdalom a csuklóízületben

Az emlőkarcinóma, a stroke és a mélyvénás trombózis aggodalmat keltő hormonterápia alatti incidenciája miatt a csontritkulás komoly kockázatának kitett nőket részletes tanácsadásban kell részesíteni, kezelésüket személyre szólóan kell elbírálni. A hormonkezelés 5—10 évig tarthat, de oszteológiai nézőpontból cervicothoracikus csontritkulás elleni gyógyszer posztmenopauzális csontritkulás elsődleges prevenciójában nem tekinthető első vonalbeli kezelésnek.

Bár egy metaanalízisben megállapítható volt a 60 év alatti nők teljes mortalitásának csökkenése, a 60 évesnél idősebbek korcsoportjában ilyen összefüggést nem tudtak bizonyítani. Egyéb ellenjavallat hiányában a terápia haszna 60 éves kor alatt meghaladhatja a kockázatot. Agonista hatással vannak a csontanyagcserére, antagonistaként hatnak a méhre és az emlőre. A csípő kenőcsének coxarthrosis elsőként megismert SERM, a tamoxifen receptorpozitív emlőkarcinómában alkalmazható adjuváns kezelés cervicothoracikus csontritkulás elleni gyógyszer, és csökkenti a daganat kiújulásának kockázatát.

Védő hatással van a posztmenopauzában lévő nők csontanyagcseréjére, akut térdfájdalom oldalán és lipidmetabolizmusára.

A napi 60 mg raloxifen legalább 4 évig adva alkalmas a posztmenopauzális csontritkulás megelőzésére és kezelésére. Gátolja az oszteoklasztok aktivitását, növeli a csont ásványianyag-sűrűségét és csökkenti a törési kockázatot. Csökkenti az emlőrák veszélyét is, az endometriumra azonban nem fejt ki számottevő hatást.

Mellékhatásokra is számítani kell: tromboembóliás eseményekre, némileg gyakoribb hőhullámokra, akárcsak hormonterápia mellett, 20 de a raloxifen a posztmenopauzális csontritkulás hatásos gyógyszerének számít.

A térd keresztező szalagjai harmadik generációs SERM készítmények vannak klinikai vizsgálati fázisban: a lasofoxifen, a bazedoxifen és az arzoxifen a változókori cervicothoracikus csontritkulás elleni gyógyszer terápiájában részlegesen elfogadott gyógyszer, de jelenleg még nem állnak rendelkezésre.

Biszfoszfonátok A biszfoszfonátok hatásos csontreszorpciót gátló szerek, bizonyíthatóan csökkentik a vertebrális és a nonvertebrális törési kockázatot. Az első generációs etidronátot elégtelen hatása, illetve kifejezett mellékhatásai miatt csak ritkán alkalmazzák. Második generációs biszfoszfonát a pamidronát.

Nem törzskönyvezték a csontritkulás megelőzésére és kezelésére, bár a FOSIT tanulmány eredményei alapján 3 hónapos intravénás alkalmazása a csont ásványianyag-sűrűségét kifejezetten növeli törésen már átesett és még át nem esett betegek esetében egyaránt.

cervicothoracikus csontritkulás elleni gyógyszer térdízületek fáj, mit kell kezelni

Ezenkívül gyorsan csökkenti a csontritkulásos csigolyatörések okozta fájdalmat. Engedélyezték viszont napi 10 mg-os vagy heti 70 mg-os adagban az alendronátot, bázisterápiával kombinálva, mely a FLEX vizsgálat 6 eredményei alapján 5 évnél is tovább bizonyult hatásosnak, ezért nagy töréskockázat esetén ajánlott gyógyszernek minősült. Az alendronát a férfiak csontritkulásának réz artrózis kezelésére is bevált, és csökkenti a csigolyatörés relatív kockázatát szteroid indukálta csontritkulás esetén.

A posztmenopauzális csontritkulás kezelésében engedélyezett harmadik generációs biszfoszfonátok a rizedronát, az ibandronát és a zoledronsav.

Mi a csontritkulás?

Használatukat bázisterápiával kombinálva ajánlják. További alkalmazási cervicothoracikus csontritkulás elleni gyógyszer ebben a csoportban is a férfiak csontritkulásának kezelése, valamint a szteroid indukálta oszteoporózis megelőzése és terápiája. Napi 5 mg, illetve heti 35 mg per os rizedronát csökkenti a vertebrális és a nonvertebrális törési kockázatot már 6 havi kezelés után. Az ibandronát havi egyszeri mg-os dózisban, szájon át adva, illetve negyedévenként adott 3 mg-os intravénás injekcióban egy évi kezelés után bizonyítottan csökkenti a törések kockázatát, hatása 3 évig változatlanul fennmarad.

A MOBILE tanulmány alapján az intravénás alkalmazás erőteljesebben javítja a csontsűrűséget és a csontfelszívódási markereket, mint az orális adagolás. Az cervicothoracikus csontritkulás elleni gyógyszer ibandronát jobban tolerálható, cervicothoracikus csontritkulás elleni gyógyszer jobb beteg-együttműködéssel is lehet számolni. Az emlőkarcinómás betegek aromatázgátló adjuváns terápiájában is alternatíva lehet kezdeti csípőízületi kezelés ibandronát, amely növeli a lumbális csigolyák és a csípő csontsűrűségét.

A zoledronát évi 5 mg-os dózisú, rövid intravénás infúzióban alkalmazva csökkentette minden jelentős oszteoporotikus törés kockázatát 3 év alatt, és az első hatóanyag volt, amellyel sikerült csökkenteni a halálozást. A férfiaknál és a posztmenopauzában levő nőknél is jelentősen növeli a teljes csípő csontsűrűségét, és a szteroidszedés okozta csontritkulás esetében — különösen reumás megbetegedésekben — szignifikánsan jobban növelte a lumbális csigolyák és a combnyak csontsűrűségét, mint a rizedronát.

Főleg onkológiai betegeknél a túl gyorsan lefolyt infúzió veseelégtelenséget okozhat, és egyes esetekben állkapocscsont-nekrózisról számoltak be. Stroncium-ranelát A stroncium-ranelát a stroncium és a kalcium szoros kémiai rokonsága miatt jelentős affinitást mutat a csontok iránt.

Összehasonlítva a csontritkulás kezelésében alkalmazott többi gyógyszerrel, az oszteoblasztokat stimulálja és az oszteoklasztokat is egyértelműen gátolja, így a csontmetabolizmus egyensúlya pozitív. Az esténként bevett, napi 2 mg-os dózisú stroncium-ranelát bázisterápiával együtt alkalmazva, 3 éves kezelés után csökkenti a gerincoszlop és a csípő töréseinek kockázatát, és 8 éven át nyújt védelmet cervicothoracikus csontritkulás elleni gyógyszer törésekkel szemben. A posztmenopauzális csontritkulás kezelésének A szintű ajánlásával rendelkezik.

Teriparatid és parathormon 1—84 A teriparatid rekombináns humán parathormonanalóg PTH cervicothoracikus csontritkulás elleni gyógyszer Napi egyszeri 20 μg-os, szubkután dózisban, legfeljebb 24 hónapig alkalmazva javítja a biomechanikus teherbírást a csontátépítés stimulációján keresztül, nő a trabekuláris állomány és a kortikális állomány sűrűsége is. Ez az első készítmény, amely a korábban elszenvedett, akár súlyos vagy nagyszámú töréstől függetlenül is védelmet nyújt az újabb törésekkel szemben.

A teriparatidot engedélyezték a posztmenopauzális csontritkulás kezelésére, de Németországban a kötelező társadalombiztosítás terhére csak második gyógyszerként írható fel manifeszt csontritkulás esetén, abban az esetben, ha a legalább egy éve tartó egyéb antireszorptív kezelés ellenére 24 hónapon belül legalább két új törés következik be, vagy ha a biszfoszfonát, illetve a deformáló artrosis a csípő besorolása nem tolerálható.

A teriparatid csontritkulásban szenvedő férfiaknak is adható fokozott töréskockázat esetén, illetve nagy töréskockázattal járó, szteroid által indukált csontritkulás kezelésére is alkalmazható mind nők, mind férfiak esetében.

Bizonyíthatóan csökkenti a csigolyatörések gyakoriságát, és egyedüli hatóanyagként serkenti a csont újjáépülését súlyos csontritkulásban. Alapvetően befolyásolják az oszteoklasztok differenciálódását és működését. A denosumab az IgG2 alosztályba tartozó humán, monoklonális ellenanyag. Célzottan gátolja a RANK-ligand aktivitását, ezzel új megközelítést képvisel az oszteoporózis és más csonttömegvesztéssel járó betegségek terápiájában.

Denosumabhoz kötődő neutralizáló ellenanyagok jelenlétét klinikai tanulmányokban eddig nem lehetett bizonyítani. A FREEDOM tanulmány kimutatta, hogy 3 évig tartó alkalmazás esetén a félévente adott 60 mg-os szubkután injekció szignifikánsan csökkenti a vertebrális, a nonvertebrális törések és a combnyaktörés kockázatát posztmenopauzában. Már egyéves kezelés után kimutatható volt a lumbális csigolyák, a combnyak és a csukló csontsűrűségének növekedése.

Ezért előrehaladott korú betegek kezelésekor a denosumab jó választási lehetőség.

  • Ízületi gyulladás futás után
  • Terápiás gyakorlatok a vállízületek fájdalmain
  • Csavarja lábak fájó ízületek

A biszfoszfonátok a mineralizált csontfelszínen rakódnak le, onnan az érett oszteoklasztok felveszik őket, ezekre a sejtekre közvetlen toxikus hatást gyakorolnak, de közvetett módon, a mevalonsav-anyagcsere befolyásolásán keresztül is hatnak rájuk. A csontfelszínen hosszan nyomon követhetők, az alendronát és a zoledronát kifejezetten hosszú hatástartamú készítmények.

OTSZ Online - A csontritkulás gyógyszeres kezelése

Ezzel szemben a denosumab keringő ellenanyagként fejti ki hatását, gátolja az oszteoklasztok proliferációját, differenciálódását és az egész sejtvonal funkcióját, hatását gyorsabban fejti ki: 3 már egy hónapos kezelés után csökken a csont-turnovert jelző CTX paraméter értéke.

Kiválasztása a retikulohisztiocita rendszeren keresztül történik, függetlenül a vesétől, ezért a denosumab beszűkült veseműködésű betegeknek is adható.

Tartós eredményhez folyamatos kezelésre van szükség. A kezelést nagy törési kockázatú nők, illetve olyan prosztatarákos férfiak számára engedélyezik, akiknél a hormonabláció a csonttömeg csökkenéséhez és a törési kockázat növekedéséhez vezet. Katepszin K gátlók A katepszin K inibitorok is befolyásolják az oszteoklasztok közvetítette csontátépülést. A katepszin K-t a papainszerű fehérjebontó enzimek ciszteinproteázok családjába sorolják.

A specifikus katepszin K inhibitorok gyógyszerfejlesztési vizsgálatai során az odanacatib és az ONO hatóanyagokat kutatják, ezek ugyanis nagy specificitásuk mellett nem mutatnak jelentős mellékhatást.

Az odanacatib heti 3—50 mg-os per os dózisban reverzibilisen gátolja a katepszin K-t, de nem csökkenti az oszteoklasztok számát, s a biszfoszfonátokkal és a denosumabbal cervicothoracikus csontritkulás elleni gyógyszer kevésbé kifejezetten gátolja a csontátépülési paramétereket és alig gátolja a csontújdonképződést.

Csontritkulás tünetei és kezelése - HáziPatika

Ilyen módon lehetséges a sejtszintű kommunikáció az oszteoklasztok és az oszteoblasztok között, ami megtartott csontújdonképződés mellett gátolja a csontreszorpciót. Ez a szétkapcsoló hatás eltér az összes többi antireszorptív hatóanyag működési mechanizmusától, mert azok mindig sejthalált okoznak. Dózisfüggő, jelentős mellékhatást bőrgyógyászati eltérés, légúti infekciók nem tudtak bizonyítani.