Mentős-Postás tusa a Kócoson


Számomra egy kicsit szokatlan, de egyben rendhagyó horgászversenyen vettem részt. Az egyik kedves szomszédom, aki persze évek óta végig nézi, ahogy mindig indulok horgászni hétvégente, megkért egy szívességre. Vegyek részt egy horgászversenyen, ahol két igazi közszolgálati szakma horgászai vetélkednek egymással, a postások és a mentősök.

Mivel a mentősök csapatából hiányzik egy ember, én lennék a tízedik és így volna teljes a csapatuk. Legyen, mondtam örömmel fogtam kezet, akkor hát egy verseny, két nagyon szép és komoly szakma képviselői között.

Lehetne most írni, hogy ki milyen csalival és hogyan készült a versenyre, de nem teszem. Miért is? Inkább beszéljünk ezekről a hivatásokról.

A mentősök, azok akik ügyeletet tartanak és megmentik az életünket, ha történik valami. Átmennek a betegért, mindenen, csak menthessék meg azt a megfizethetetlen életet. Nincs megállás éjjel nappal, most a versenyre is több ember éjszakai ügyeletről érkezett, ki tudja hányszor szólt a sziréna és hányszor kellett kimenni valakin segíteni? Sokszor… Most pihenni fognak és horgászni és igenis megérdemlik az ilyen rendezvényt, mert rájuk fér.

A postások sem akárkik, minden levél elér a céljához, sok minden múlik a munkájukon. Ha kocsival, ha biciklivel is teszik, de lelkiismeretesen, pénzzel is bánnak nagy a felelősség annak a vállán aki postás táskát cipel. Nem hibázhatnak, én már csak tudom, hisz én is a közt szolgálom munkám által, itt hibázni tilos. Most a postások is pihennek, egy jó horgászverseny, húsz ember között, ami bizony hagyomány és szerintem az is marad.

altalt

A verseny elkezdődött, a Kócos tavon, pálya kitűzve a felszerelések berepültek. Amikor itt horgászom, mindig a nagy halak jutnak eszembe ez egy nagyhalas pálya. A tógazda kifejezetten úgy telepítgette ezt a tavat, hogy kellemes meglepetések érjék az embert. Most is ezt várom, feeder bot bedobva, várom a kapást. Elhajlik, kicsit olyan finoman, de bevágok. Kárász, meg van a verseny első hala, de már postás fronton is szánkázik egy hasonló halacska.

alt

Újra bedobás, várok, hátha valami jobb lesz… Olyat hajlik a bot, hogy majdnem repül a hal után, derekas ponty küzd  a horgon. Bő ötösnek tűnik, nagyobb ramazuri a vízben, majd szákban piheg, ez igen erre gondoltam, ilyen tankos halakra ezeket szeretem fogni a Kócoson.

alt

Akkor újra ez a menü, method kosár, puha pellet, lássuk lesz e következő?

Figyelem az időt, egy negyed órát azért adok, nagy riadalmat keltett az előző ponty. Takács Zsolti a mentősöktől jön oda beszélgetni, hogy állunk, mi a csali, ilyesmi kérdések és végig kell néznie a frenetikus botlecsavarós, kapást!! Csak kapaszkodok  a botba és állok a ládán, számolgatom mennyi zsinór ment le eddig, úgy tűnik megállíthatatlan a  hal, ami felvette a csalit! Nagyon lassan lehet közelebb hozni, ez nem kicsi hal! Végre már a láda előtt köröz, a sekély víz miatt megbillen kicsit oldalra, szákban a ponty.

alt

Majdnem tíz kiló, azt hiszem én is elfáradtam, jó hogy bírta a 0,17 mm monofil előke, de most mindent levágok és újra szerelek, kicsit megnyúlt a zsinór meg az előke is, jó kis fárasztás volt.

A verseny 4 órás, még a kárászok szánkáznak ki a horgon délig, majd végeredmény és kihirdetés:

  1. hely: Mentősök
  2. hely: Postások

Legnagyobb hal díja : Harangi Csaba

alt

Nagyon finom babgulyás érkezik, fogy a sör is bőven, mosolygó horgászokat látni, akik igenis minket lakosokat, állampolgárokat szolgálnak mikor dolgoznak és nem is akárhogyan… Örülök, hogy itt lehettem és megismerhettem ezen szakmák nagyszerű képviselőit.

Harangi Csaba

Megjegyzés hozzáfűzése